Műemlékek

Református templom/Csengersima

Műemlék címe: Csengersima Fő út 26. 4743

Műemlék kora: 1210-1220 körül

Átépítések: 1729-1734, 1755. 1761.

Eredeti stílus: Román

Jelenlegi stílus: Román

Környezete: A templomot víz veszi körül, egy hídon lehet a szigetre (félszigetre) bejutni.

Kötődő nevek: Simai–Szárazberki–Mikolai család, Tunyogi Korda Mihály és felesége, Baji Erzsébet

Látogathatóság: Előre bejelentve

Műemlék telefon: (44) 341-442

Irodalom: Szabolcs-Szatmár megye műemlékei II, szerk.: Entz Géza Budapest: Akadémiai Kiadó, 1986-87; 7. Szabolcs (100 magyar falu könyvesháza). [szerk.: Németh Péter], 1997, Budapest.;Szatmáriné Mihucz Ildikó: Középkori templomok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

Feltöltő neve: Soltész Istvánné

Műemlék leírása:

Csengersima középkori eredetű temploma A település legfontosabb, középkori eredetű emléke az impozáns megjelenésű református temploma. Az alig több mint egy évtizeddel ezelőtt befejezett kutatása eredményeként ma már meglehetős pontossággal ismerjük az építéstörténetét. Ezt a következőkben összegezhetjük. Mai alakját két fő építési periódus során nyerte el. Az első periódusban egy kisméretű, közel négyzet alaprajzú, síkmennyezetes hajót építettek fel, melyhez kelet felől egy boltozattal fedett, félköríves szentély csatlakozott. A szentély keleti felében két tölcsérbélletes ablak, a hajó keleti falán két vagy három hasonló ablak szolgálhatta az épület megvilágítását. A bejárat a templom nyugati oldalán lehetett. A szentély északi és déli oldalán egy-egy csúcsíves kialakítású fülkét alakítottak ki. A templom építését a XII. század végére – XIII. század elejére keltezték, de újabban felmerült, hogy már a XIII. század közepén –második felében állhatott. Építtetői minden bizonnyal a település ekkori életében fontos szerepet játszó Simai–Szárazberki–Mikolai – egymással is rokonságban álló – családok lehetettek. A XIV. századra tehető átépítés során teljes mértékben elbontották a hajó nyugati, és részlegesen az északi és déli falát. A megmaradt részhez egy síkmennyezettel fedett, délkeleti sarkán támpillérrel megerősített hajót építettek. A szentély és a hajó között csúcsíves diadalívet alakítottak ki. A hajó északkeleti sarkánál sekrestyét létesítettek. A hajó nyugati végén lépcsőzetes bélletű, csúcsíves lezárású kapuzatot alakítottak ki. A szentély déli falába téglákból falazott, kettős papi ülőfülkét helyeztek el, míg az északi oldalon egy újabb kis fülkét alakítottak ki. Az épület középkori történetéről nem maradt írott forrás. Az első írott forrás 1696 körüli, amikor is arról értesülünk, hogy a kálvinistáké. A későbbi adatokból kiderül, hogy a falu a Rákóczi-féle szabadságharc, valamint az 1709-es pestisjárvány következtében elnéptelenedett. Egyháza a közeli (Nagy)Géc filiája lett egészen 1729-ig. 1717-ben a tatárok felgyújtották a templomot, mely ezután több mint egy évtizedig romos. A község új birtokosai – Tunyogi Korda Mihály és felesége, Baji Erzsébet – kezdték el az épület felújítását, amely 1734-ben fejeződhetett be. Ekkor bontották el a sekrestyét, s falazták be az ajtaját. Az északi falon egy támpillért alakítottak ki, valamint további két, átlós támpillért építettek a hajó nyugati sarkaihoz. 1761-ben elkészült a hajó kazettás mennyezete, valamint ugyanekkor emelték a nyugati bejárat elé a ma is látható porticust. A 8x7 darabból álló festett famennyezet táblái a gyügyei templom képeivel mutatnak rokonságot. 1799-ben készült el a szószékkorona. 1861-ben a karzatot tovább bővítették észak felé. 1872-ben új szószéket csináltattak. 1891-ben repedéseket észleltek a diadalíven, s emiatt 1893-ban bezáratták a templomot, és elrendelték a hibák kijavítását. A felújítás során elbontották a szentély még meglévő boltozatát, a diadalívet, a hajó déli falán lévő eredeti ablakok helyett kialakították a ma is látható – az eredetinél nagyobb – ablaknyílásokat. Befalazták a szentély déli oldalán elhelyezkedő ablakot csakúgy, mint az itt található ülőfülkéket. Végül, de nem utolsósorban a bélletes kapu helyén egy, a korábbinál jóval jellegtelenebb bejáratot alakítottak ki. A kutatásokat követően a kívül-belül megújult templom teljes felújítása 2000-ben fejeződött be.

Hasonló műemlékek