Műemlékek

Rétközi Múzeum /volt/ Zsinagóga

Műemlék címe: Kisvárda 4600 Csillag u. 5.

Műemlék kora: 1901 körül

Műemlék tervezője: Grósz Ferenc

Átépítések: 1983. 1990. 2000.

Eredeti stílus: Romantikus

Jelenlegi stílus: Romantikus

Látogathatóság: Igen

Műemlék telefon: 45/405-154

Információ látogathatósághoz: A Rétközi Múzeum nyitva tartása: IV.1–X.15.: K–V 8:30–16:30, X.15–XII.1.: H–P 8:30–16:30, XII.1–III.31.: előzetes bejelentkezés alapján. www.vardaimuzeum.hu

Irodalom: Szabolcs-Szatmár megye műemlékei II, szerk.: Entz Géza Budapest: Akadémiai Kiadó, 1986-87; Koroknay Gyula: rejtett értékek nyomában In.: Kelet-magyarország,

Feltöltő neve: Soltész Istvánné

Műemlék leírása:

Kisvárda – (volt) Zsinagóga Kisvárda a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északi részén húzódó tájegység, a Rétköz legjelentősebb települése. A XIV–XV. században a magas egyházi és világi méltóságokat viselő Várdai család birtoka. A város területén metszették egymást azok az utak, amelyek Munkács, Beregszász és Szatmár felől a Tisza kanyaron át tartottak Királyhelmec és Kassa, illetve a szepességi városok és a bányavárosok felé. Ezek a közlekedési kapcsolatok magyarázzák, hogy Várda, mint piacközpont nagy jelentőségre tett szert. Kisvárdán a zsidók az Esterházyak engedélyével telepedtek le. 1747-ben még egyetlen fő vallotta magát izraelitának, 1784–85-ben már 118 főből állt a közösség. Abban a korban ez jelentősnek tekinthető. 1851-ben az összlakosság 22,5 %-a, 1910-ben 30,2 %-a izraelita. A hitközség 1796-ban alakult. 1801-ben zsinagógát építettek, melynek pontos helyét nem tudjuk. A zsidóság a korabeli Serház, Posta és Szent László utcákra koncentrálódott: itt volt a hitélet központja. Talán éppen a mai zsinagóga helye körül. A századforduló előtt számuk és anyagi erejük gyarapodása eredményezhette a döntést, hogy új zsinagógát emeltetnek. A Szabolcs megyei születésű Grósz Ferenc építész készítette el az új – Csillag utcai – zsinagóga tervét. Az épület impozáns méreteivel a zsidóság lélekszámát, tekintélyének súlyát fejezte ki. Érezhető rajta a szomszédos városok zsinagógáinak hatása. Az ívsoros elemmel hangsúlyozott, romantizáló főpárkány felett íves tető fedi az épületet. Alaprajzában a hagyományos (ortodox) zsinagógák elrendezését követi. A női karzatra az oldalhomlokzat felőli lépcsőházon keresztül lehetett feljutni. Az öntöttvas oszlopokkal alátámasztott karzat a belső teret három oldalról vette körül. Az épület átalakításakor homlokzatait eredeti formáinak megőrzésével állították helyre, a vallási szimbólumok azonban már nem láthatók. A frigyszekrényt lebontották, a fülkét befalazták. Belső terét kiállítási és kulturális célokra tették alkalmassá. Az épület 1983-tól a Rétközi Múzeumnak ad otthont. A Rétközi Múzeum 2014. április 1-én nyitotta meg újból kapuit a belső rekonstrukciós munkák befejeztével, melyek egy 2012-ben európai uniós pályázaton elnyert támogatásból valósultak meg. A felújítást követően eredeti szépségében látható a mennyezeti díszítőfestés, új ruhatár készült, és megújult a vizesblokk. A földszinti tér kiállítás, játszóház és múzeumpedagógiai foglalkozások helyszíne. A karzaton egy helyiséget speciális oktatóteremmé alakítottak ki fogyatékkal élő diákok számára. A galéria egyik oldalán a Rétközi ősiségek címet viselő régészeti kiállítás, míg a másik oldalon egy polgári, egy parasztpolgári és egy paraszti szobabelsőt tekinthetünk meg.

Hasonló műemlékek