Műemlékek

Görögkatolikus kegytemplom/Máriapócs

Műemlék címe: Máriapócs 4326 Kossuth tér 25.

Műemlék kora: 1731-1756

Átépítések: 1893-1896, 1943-1946, 1991, 2009-2010

Eredeti stílus: Barokk

Jelenlegi stílus: Barokk

Kötődő nevek: Mészáros Mátyás, Hodermárszky János József, Bizánczy Gennadius György, Olsavszky István Simeon, Oslavszky Mihály Mánuel, Károlyi Ferenc gróf

Látogathatóság: Előre bejelentve

Műemlék telefon: 42/385 142

Információ látogathatósághoz: /42/ 385-142 hétfőtől-szombatig: 9:00-12:00 13:00-16:00 vasárnap: 9:00-12:00.

Irodalom: Szabolcs-Szatmár megye műemlékei II, szerk.: Entz Géza Budapest: Akadémiai Kiadó, 1986-87; Koroknay Gyula: rejtett értékek nyomában In.: Kelet-magyarország,

Feltöltő neve: Soltész Istvánné

Műemlék leírása:

A Szent Mihály-templom avagy máriapócsi kegytemplom híres Mária-búcsújáró kegyhely, amely 1696-ban vált ismertté a könnyező Szűz Mária révén, amikor egy liturgia alatt a pici pócsi fatemplomban a hívek arra figyeltek fel, hogy könnyezik a Szűz anya képe. A jelenlegi díszes, barokk pócsi templom-épület helyén egyszerű kis fatemplom állt még a 17. század végén is. 1676-ban Csigri László máriapócsi bíró fogadalomból a török rabságából történt szabadulásának emlékére egy Szűz Mária kegyképet készíttetett. A képet Papp Dániel helyi görög katolikus lelkész öccse, Papp István festette 6 magyar forintért. Mivel Csigri nem tudta kifizetni, végül Hurta Lőrinc vette meg és ő is adományozta a helyi görög katolikus közösségnek, akik a templomukban helyezték el. 1696. november 4-én liturgiavégzés közben úgy vették észre, mintha a kegyképen Mária szeméből könnyek folynának. Az esemény két hétig tartott folyamatosan, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig, miközben gyorsan híre ment szerte az országban. I. Lipót király neje ekkor Bécsbe vitette a képet, hogy maga is láthassa. Az utaztatás közben Bárcán, Kassa közelében három másolatot is készítettek róla. Ezek egyike a kassai Jézus-társasági templomba került; a másik a Sáros megyei kisfalusi kápolnába; a harmadik pedig visszakerült Pócsra, míg az eredeti Bécsben maradt (ma is ott van). 1715. augusztus 1-jén, 2-án és 5-én a pócsi másolat is könnyezett, amivel az eset kivizsgálására felállt bizottság megállapította, hogy Szűz Mária csodás könnyei másodszor is megszentelt hellyé tették a templomot. 1905-ben újra könnyezett ez a kép. A látogatók nagy száma ekkor szükségessé tette egy nagyobb templom megépítését (igaz erre már korábban megkezdődött a gyűjtés). A templom építését Bizánczy Gennadius György, a bazilita szerzetesek fő elöljárója saját megtakarított pénzéből kezdte meg, majd Oslanszky Mihály Mánuel folytatta, aki egy kolostort is terveztetett hozzá. Az építkezés 1731-ben indult meg és egy kényszerű hosszabb szünettel (egy egri panasz nyomán egy időre fel kellett függeszteni, így végül csak 1756-ban készültek el. A két torony kerek száz évvel később, 1856-ban épült fel. Az ikonosztázion 1785-1788 között készült el. Ennek képeit 1896-ban újakra cserélték. A főoltár a 18. században készült, márványtömbje gróf Forgách Pál ajándéka. Ehhez ekkor baldachin is épült, amit később lebontottak. A két mellékoltárral és a szószékkel együtt mind barokk stílusú. 1943-ban kezdték meg a pécsi ferencesek az új kegyoltár kialakítását. A kegykép eredetileg az ikonosztáz királyi ajtaja fölött állt, ahol a nagy tömeg miatt igen nehéz feladat volt megközelíteni. Az északi mellékhajóban lévő mellékoltárt alakították át úgy, hogy a kegykép, amely erre az oltárra került, a falba vágott két új ajtón kívülről, a templomudvarról is megközelíthető legyen. Ekkor egyúttal belső kifestésére is sor került, amit két festőművész, Boksay József és Petrasovszky Emmánuel végezett el. A templom teljes, külső-belső felújítása után a megáldásra és a kegykép áthelyezésére 1946. szeptember 8-án, az első könnyezés 250. évfordulóján került sor negyedmilliónyi zarándok jelenlétében. Két év múlva XII. Pius pápa a máriapócsi kegytemplomot „basilica minor” rangra emelte. A kegyoltár melletti falakon nagy üvegtárolókban őrzik azokat a fogadalmi ajándékokat, melyeket a hívek hálából ajánlottak az Istenszülőnek. Botok és mankók beszélnek az itt végbement gyógyulásokról, sőt a szószék melletti falon egy pár bilincs látható. Ennek ez a története: A múlt század közepe táján gyilkosság történt a szomszéd községben, Gyulajban. A szerencsétlen körülmények és a hátrahagyott nyomok mind arra utaltak, hogy egy bizonyos ottani ember követte el a gyilkosságot, aki egyébként teljesen ártatlan volt. A kállai törvényszék végül is halálra ítélte ezt az embert. Utolsó kívánsága az volt, hogy még egyszer elmehessen Pócsra imádkozni. Megfelelő őrizettel el is vitték, s amikor belépett a templomba, a bilincsek lehullottak róla. Ez bizonyította ártatlanságát, s ez mentette meg az életét. Különös történetük van a pócsi méheknek is. Szintén a múlt században történt, hogy egy bizonyos kállai férfi, Bangó András sokat szenvedett a lábát sújtó köszvénybántalmak miatt. Mankó nélkül járni sem tudott már. Szomszédjának bíztatására aztán egy szép napon szekérre ült, s elment Pócsra, hátha ő is gyógyulást talál. Útközben azon töprengett, hogy ha netán meggyógyulna, ugyan mit is adna hálából a templomnak? Mivel nagy méhész volt elhatározta, hogy gyógyulása esetén egy család méhet ajándékoz a templomnak. A templomba érve imádkozott, s érezte, hogy már nem fáj a lába. Megpróbált ráállni, s miután ez is sikerült, örömében, hogy meggyógyult, már gyalog ment haza. Hazafelé azonban eszébe jutott, ugyan mit is kezdenének Pócson a templomban egy kas méhhel, s addig győzködte magát, míg elhatározta jobb, ha a méhek otthon maradnak. Hazaérve első dolga volt megnézni a méheket. Igencsak meglepődött, amikor meglátta, hogy az elígért méhek kirepülnek a kasból, s mintha csak tudták volna hol van az új gazdájuk, egyenesen Pócsnak vették az irányt. 1834-ben földrengés volt a környéken, s ekkor a templom északi és déli oldalhajójának a falán nagy repedés támadt. Nos, a méhek az északi oldalon lévő repedésbe szálltak be, s azóta is ott élnek anélkül, hogy bármilyen gondozásban részesülnének. Ősszel hamarabb húzódnak vissza, tavasszal később kezdik a munkát mint a többi méh, valószínűleg a hideg falak miatt. Figyelemreméltó, hogy a déli, melegebb falon is megvolt ugyanaz a földrengés okozta repedés, mégis az északi falban vettek lakást, pedig a méhek a melegebb helyet szeretik. A kegykép a templom északi hajójának falán van. De Máriapócsnak nem ezekben a szenzációs eseményekben van a jelentősége. Talán II. Rákóczi Ferenc érzett rá helyesen, amint levelében 1696. december 3-án az egri püspöknek a következőket írja: ....bizonyára az én bűneim is sok másokéval oka a Szűz Mária könnyezésének.. Aztán tovább: talán a jövendő bajok elkövetkeztét siratja a Kép Pócson. Esdenünk kell az isteni Kegyességet az veszedelmek eltávolításáért és az Irgalom elnyeréséért.. Évszázadok óta betölti a kép hivatását, hogy a búcsúkra érkező megfáradt, fájdalommal megterhelt, szívében sok szomorúságot hordozó embereket megvigasztalja. Hányan futottak már ide oltalmat kérve anyai palástja alá? Hadak kegyetlenkedései, járványok pusztításai, kíméletlen szegénység, sajgó testi bajok, mélybe hasító lelki fájdalmak miatt. Mit nem hoztak már eléd sebzett gyermekeid? Az emberek vétkei és azok nyomán járó bajok, miknek súlya alatt a nép jajt kiált, könnyeket csaltak a jóságos Anya szemébe. Szánalom, részvét látszott az elszomorodó Kép arcán, de a kristálytisztán ragyogó könnyek a részvéten túl a megtisztulás reményének fényét is felgyújtották a hívek szívében. Az isteni kegyelem hírnökei voltak azok. Pillantása gyógyít, könnyei új reményt ébresztenek. A vigasztalás szentélye lett e hajlék, a pócsi kegytemplom. Máriapócs a történelmi és a mai Magyarországnak is az egyik legismertebb búcsújáróhelye. A kegyhelyet kisebb-nagyobb csoportokban az egész év folyamán látogatják, nagy búcsúja azonban háromszor szokott lenni: július 20-án, azaz Szent Illés napján, augusztus 15-én, azaz Nagyboldogasszony napján és végül szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján. A templom történelmének egyik kiemelkedő pillanata volt, mikor II. János Pál pápa magyarországi látogatása során, 1991. augusztus 18-án bizánci szertartású Szent Liturgiát végzett magyar nyelven a kegykép előtt. Ennek emlékére készítették el a bazilika új bronzkapuját.

Hasonló műemlékek