Műemlékek

Vásárosnamény-Vitka, régi zsidó temető

Műemlék címe: Vásárosnamény

Környezete: Beerdősödött, elhanyagolt.

Látogathatóság: Igen

Információ látogathatósághoz: Dúlőúton

Feltöltő neve: Soltész Istvánné

Műemlék leírása:

Szatmár megye első önálló hitközsége Nagykárolyban alakult, majd Szatmárnémetiben és Mátészalkán. Jelentős számban éltek zsidók Szinyérváralján, Vitkán, Fehérgyarmaton, Csengerben, Nagysomkúton, Nagyecseden, Alsóújvárosban, Gebén (ma Nyírkáta). Hodászon, Szaniszlón és Nyírmeggyesen. A betelepülő zsidóság a vármegyék gazdasági életében progresszív erőként jelent meg. A 20. század elején, immár a teljes polgári és vallási egyenjogúság birtokában befolyásuk a megye gazdasági életére jelentősen megnőtt. Jelen voltak a helyi önkormányzatokban, ahol sokszor az ô érvelésükre, racionális magatartásukra volt szükség ahhoz, hogy a konzervatív gondolkodást meghaladják. Mátészalkán Swartz Mór gyártelepe – Budapestet is megelőzve – már 1888-ban közvilágítási célokra szolgáltatott villanyáramot. A különböző vallási irányzatok megjelenése és vetélkedése ellenére a zsidók integrációja előrehaladt. Az értelmiségi körök, civil szerveződések, társaságok befogadták a zsidó családokat, akik igyekeztek hűségüket, elkötelezettségüket bizonyítani hazájuk iránt. Az 1920-as évekig csak ritkán került sor antiszemita megnyilvánulásokra, a betelepülőkkel szembeni türelmetlenség, megkülönböztetés kifejezésére. A zsidók kiszorítása a társadalmi, politikai életből a második zsidótörvény (1939. IV. tc.) 4. §-ával folytatódott. Ez egyrészt bizonyos feltételekhez kötötte a zsidók országgyűlési választójogát és választhatóságát, másrészt megszüntette városi képviseleti tagságukat. A zsidókat kizárták a civil szervezetekből, alapítványokból, szakmai érdekképviseletekből is. Nyíregyháza és a történelmi vármegyék zsidósága földrajzi helyzetüknél fogva elsőként szenvedte el a holocaust borzalmait. A zsidók kényszerlakhelyre való költöztetését a közvélemény csak gettósításnak nevezte. A többszázezer főt érintő kormányhatározat végrehajtására az ország területét zónákra osztották. 1944. március 19-e, az ország német megszállása után megszaporodtak a zsidó- ellenes intézkedések. Április 5-én rendelték el a sárga csillag viselését, április 13-án pedig az I. zóna nagyobb városainak polgármestereit, rendőrkapitányait, csendőrparancsnokait tájékoztatták a gettósítás részleteiről. A zsidók összeszedését a csendőrök végezték. A parancsnokok ügyeltek rá, hogy az állomány tagjai ezt a feladatot ne a saját lakóhelyükön végezzék, ezért más-más településre vezényelték őket. Nyíregyházán a gettó házainak ablakait bedeszkázták, a gettóba vezető utcákat hevenyészett kerítéssel elzárták. A hihetetlen zsúfoltság is sürgette az eredeti ütemterv megvalósítását, vagyis a gettó lakóinak a gyűjtőtáborokba való telepítését. A gettó kiürítéséhez, a betegek, öregek, magatehetetlenek elszállításához 555 szekeret („országos járművet“) vettek igénybe. A gettólakókat megfosztották emberi méltóságuktól, sőt ha keresztény ember akart segíteni rajtuk, azt is internálták. A gettóban a zsúfoltság elviselhetetlen volt. A történelmi vármegyéinket Szabolcsot, Szatmárt, Bereget magában foglaló I. zóna 1944. június 5-ére zsidómentes lett. Elárvultak az izraelita iskolák, zsinagógák, közösségi házak, vallási intézmények. 1940-ben a Szarvas utcai zsidó iskolában még 250 kisdiák tanult. Csillogó szemmel, tudásra éhesen álmodták, tervezték itt a boldog jövőt. Lelkükben a reménység ezer sugarával fordultak a világ felé, mert hitték, hogy minden ember Isten mása.

Hasonló műemlékek