Műemlékek

Görögkatolikus templom/Nagykálló

Műemlék címe: Nagykálló Táncsics Mihály utca 26. 4320

Műemlék kora: 1733.

Átépítések: 1751., 1910., 1918.

Eredeti stílus: Barokk

Jelenlegi stílus: Barokk

Látogathatóság: Előre bejelentve

Műemlék telefon: 42/ 263 361

Feltöltő neve: Soltész Istvánné

Műemlék leírása:

Kálló mezőváros jelentősége a 16. század második felében, a török háborúk idején növekedett meg. Végvárrá nyilvánított várát fokozatosan megerősítették. Ekkoriban jelenhetett meg a városban nagyobb létszámú bizánci keresztény népesség a délvidéki menekültek és a végvári katonaság révén, akiket csak rácoknak neveztek, illetve később a „görög” kereskedők megjelenésével gyarapodhatott jelentősen a közösség. A 17. században az egyházi uniót elsőként elfogadó munkácsi püspök, Taraszovics Bazil, királyi engedéllyel 1643-ban itt telepedett le, miután a protestáns kegyurak zaklatásai miatt nem térhetett vissza székhelyére, s egészen 1648-ig maradt a városban. A parókia talán mégis később alakult meg, az 1667-től I. Lipót által kibocsátott kiváltságlevelek Nagykállóban is engedélyezték rácok és görög kereskedők letelepedését, ha elfogadják az egyházi uniót. 1686-ból ismerjük az itteni pap nevét, a 17. század utolsó évtizedeiből több ezüst liturgikus tárgy is fönnmaradt, melyek szintén a parókia létezésére utalnak. Kállóban telepedett le a II. Rákóczi Ferenc által kinevezett Bizánczy Gennadius György munkácsi püspök is, aki 1730-ban megkezdte a máriapócsi kegytemplom építését. A nagykállói templomot a barokk kori összeírások szerint 1733-ban a közösség építette saját költségén, 1738-ra lett kész. Az 1751-es egyházlátogatáskor újnak mondták az egész templomot, de arra is utaltak, hogy egy korábbi, romos templom helyén épült. Az egész templomot egy időben építették, azt a korábbi feltételezést, miszerint a sokszögzáródású szentélye középkori eredetű lenne, a 2016-ban végzett falkutatás egyértelműen cáfolta. A templomot 1910-ben renoválták, bádoglemezzel fedték. Talán ekkor, vagy még egy korábbi felújítás során a falakat megmagasították, eredeti barokk ablakait elfalazták, és újakat nyitottak helyettük. 1917-ben tűz pusztított a templom szentélyében, ezért a belsőt újra renoválni kellett, 1918-ra készült el az új, baldachinos főoltár a templom formájú szentségházzal, és ekkor állították be a szószéket is. Az új berendezés a budapesti Rétay és Benedek Műintézet alkotása. Az egykori ikonosztázion még 1895-ben készült, Vurczer Gusztáv faragta, képeit Fenczik Kornél festette, Csonka Lajos 1954-ben átfestette, de néhány év múlva kikerült a templomból, csak töredékei ismertek. A jelenlegi képállványt Gergely József tervezte és faragta cseresznyefából, ikonjait Florin Bârză bukaresti művész festette 1994-ben. A templom meghatározó főképét helyi vonatkozásokkal Petrasovszky Emmánuel festette. A művész megörökítette a méhes legendát is, amely szerint Bangó István, kállói jómódú méhes gazda, aki köszvénytől szenvedett, a pócsi Máriának ajánlotta méheit gyógyulásáért cserébe. Miután csodálatos felépülése ellenére ajánlását nem teljesítette, méhei maguktól útra keltek, s a máriapócsi kegytemplom északi falára költöztek. Azóta is ott élnek a régi méhek mai utódai.  A templom tornyát 1941-ben statikai okok miatt lebontották. 1948-ban a háborús károkra hivatkozva új templomot szerettek volna építeni, ami anyagiak hiányában végül nem valósulhatott meg. 2006-ban a templom nyugati homlokzata elé egy új torony épült. 

Hasonló műemlékek