Műemlékek

Református templom/Gacsály

Műemlék címe: Gacsály Petőfi utca 25.

Műemlék kora: XIV. század első harmada

Átépítések: 1734-1759 1902-1911

Eredeti stílus: Gótikus, reneszánsz szentségtartó fülkével

Jelenlegi stílus: Gótikus

Környezete: Park

Látogathatóság: Előre bejelentve

Információ látogathatósághoz: 44/ 341 442

Irodalom: Szabolcs-Szatmár megye műemlékei II, szerk.: Entz Géza Budapest: Akadémiai Kiadó, 1986-87; 7. Szabolcs (100 magyar falu könyvesháza). [szerk.: Németh Péter], 1997, Budapest.;Szatmáriné Mihucz Ildikó: Középkori templomok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

Feltöltő neve: Soltész Istvánné

Műemlék leírása:

Gacsály a szatmári Erdőháton fekvő völgyi falu. A szabadon álló, keletelt templom a megtört vonalú utca tölcséresen kiszélesedő csuklópontjában áll.  Gacsály első templomát – valamikor a XIV. század első harmadában, még 1332 előtt – az oklevelekben Gacsályinak is nevezett Ellős építette. Ellősnek erre minden oka megvolt, hiszen – előneve alapján – feltehetően itt lakott, és ami lényeges, a templomépítéshez megfelelő anyagi háttérrel is rendelkezhetett. A legelső templomnak csupán tornya, valamint a toronyhoz csatlakozó nyugati hajófal északi szakasza maradt ránk. A torony, illetve a hajó falában kialakított ülőfülkék tovább fokozták a helynek a templomon belüli kiemelt helyét. Nem kétséges, hogy az építtető szándéka szerint itt egy – saját maga és családja számára fenntartott, a templom többi részétől jól elkülönülő – kegyúri karzat valósult meg, ahonnan a szertartás is jól figyelemmel kísérhető volt.  A templomon alacsony, cementes lábazat fut körbe, melyhez ugyancsak cementből készült járda csatlakozik. A homlokzatokat a legutóbbi (1959–1960) helyreállítás során felvitt, fehér meszelésű, cementes vakolat borítja, amely a vizesedés következtében nagyobb foltokban hiányzik. Az egyetlen teret mutató, diadalív nélküli belsőt  stukatúros deszkamennyezet fedi, melyre az 1759-ben készült festett famennyezet megmaradt tábláit erősítették fel. A fehér alapon piros, barna, fekete és elfakult zöld színekkel festett szőlő, tulipán, rozetta, olasz koszorú  minták alapján – ebben a csonkolt formájában is – igen jó színvonalú munka.  A hajó déli fala a belső felöl is ugyanazt a többszöri, kétségkívül nehezen követhető átépítés képét mutatja. A templom a XVII. században már a reformátusok kezén volt, amit az 1600-as évek első felében ajándékozott egyházi edényei is bizonyítanak. Mindenestre az első írásos adat, amely ezt kétségtelen módon bizonyítja, az 1697. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben található, miszerint a gacsályi templomot „Calvinistae administrant”. Az újabb építkezést – ez derült ki a kutatás során is – olyan esemény kényszerítette ki, amely az épület addigi állapotát komoly mértékben megváltoztatta. 1717-ben tatár csapatok dúlták fel a megye településeit, köztük Csengersimát és Gacsályt is. A támadás következményei katasztrofálisak voltak a falura és lakosaira. A súlyosan sérült templom – a jelekből ítélve is szó szerinti – újjáépítése 1734-ben kezdődött, és csak 1759-ben tudták befejezni. Az ekkor kialakult állapotot dokumentálják Rómer Flóris 1864-ben készült jegyzetei és vázlatai, illetve Schulcz Ferenc 1868-ban készített rajza. A templom Sztehlo Ottó tervei szerint történt utolsó átépítése 1902-ben kezdődött és 1911 végén fejeződött be.   

Hasonló műemlékek