Műemlékek

Báthori István Múzeum

Műemlék címe: Nyírbátor Károlyi Mihály u. 21. 4300

Műemlék kora: XVIII. század első felében épült

Eredeti stílus: Barokk

Jelenlegi stílus: Barokk

Látogathatóság: Igen

Információ látogathatósághoz: A Báthori István Múzeum egész évben látogatható: április1-től-szeptember 30 között hétfő kivételével 9-től 17 óráig, október 1.-március 31. között hétfőtől péntekig 8-16 óra között. Tel.: +36 42/510-218

Irodalom: Szabolcs-Szatmár megye műemlékei II, szerk.: Entz Géza Budapest: Akadémiai Kiadó, 1986-87; Koroknay Gyula: rejtett értékek nyomában In.: Keletmagyarország, 1979. február 4.;Entz Géza-Szalontai Barnabás: Nyírbátor, Műemlékeink 2. kiadó, Budapest, 1969.

Feltöltő neve: Soltész Istvánné

Műemlék leírása:

A település története évszázadokon keresztül egybeforrt a Báthori családdal, melynek birtoka, otthona és temetkezési helye volt, ma a Dél-Nyírség gazdasági, kulturális és hagyományőrző központja. Történelmi személyiségeket látunk a hozzájuk kapcsolódó változó korok megannyi emlékével, a megrendítő távlattal, a folytonos megmaradás mindennapi küzdelmével, Nyírbátor egykori hangjaival. Nyírbátorban a ferencesek a XIV. század elején telepedtek le, Báthori Lukács idejében. A meglevő templom közelében építették az első igénytelen celláikat, amelyekből a kegyúr támogatásával  később kolostort alakítottak ki. Báthori István 1479 után a már meglevő épületet továbbfejlesztette. A ferencesek kolostoraikat általában a város szélén természet adta védettség /víz, mocsár stb./ közelébe építették. Nyírbátorban a ferences kolostor a ma is létező Papok-rétje mellett, a bevezető főút mentén épült, hogy a szerzetesek az utasok segítségére lehessenek, s a városszéli szegényeket gondozhassák. A kolostor szorosan a templomhoz csatlakozott, kerengővel körülvett négyszögű udvart zárt. A XVIII. század elején, az ellenreformáció lendületében került sor a ferences rendi minoriták letelepítésére. 1717-ben a rend visszakapta vagyonát A templom 1725-ben történt felszentelése után nemsokára, 1733-ban megindult az új kolostor építése, mely a számadások tanúsága szerint mintegy tíz éven át tartott. A minoriták 1950-ig lakták a kolostort. 1952-ben a nyírbátori Báthori István Múzeum létesítését gondolatát, tervét a Balaton környéki múzeumok ihlették. 1955 május 1-én,  Szalontai Barnabás szervezői és gyűjtési munkássága nyomán, a múzeumi hét keretében két helységből álló állandó helytörténeti kiállítás nyílt: régészet, várostörténet, néprajz, természettudomány és kőemléktár. 1956 őszén a minorita barokk kolostort a Járási Tanács a múzeum részére átadja.  A XVIII. században épült egykori minorita kolostor gyönyörű épületében lévő múzeum 1957 óta számos érdekességet tartogat a látogatóknak. Vonzereje elsősorban az igen jelentős régészeti, történeti, néprajzi, fegyvertörténeti, képző- és iparművészeti gyűjteményeiben rejlik.  A középkori Magyarország egyik meghatározó, az ország vezetésében kiemelkedő szerepet betöltő Báthoriakhoz kapcsolódó tárgyi emlékek közül egyedül itt látható ritkaságszámba menő, évszámmal is ellátott Báthori család vörösmárvány sárkányos címerköve, valamint a XVI-XVII. század folyamán a Báthori fejedelmek által veretett arany- és ezüstpénzek. Az európai és a hazai reneszánsz reprezentáns művészeti emlékei közül itt csodálható meg az egyik legszebb alkotás, az 1511-ben Firenzében készült templomi ülőpad (stallum) kisebbik padsora, mely eredetileg a Báthoriak Szent György nevét viselő templomában állt. A múzeum gazdag fegyvergyűjteményében a középkor fegyverei mellett igazi ritkaságok is találhatók. Az erdélyi fejedelmek közül Báthory Gábor (1608-1613) szablyája mellett Bethlen Gábornak az 1622-ben a nikolsburgi-béke megkötése alkalmából adományozott díszkard is a féltett kincseket gyarapítja.

Hasonló műemlékek